Los Angelesi Marica Grófnő

MARICA:
A Grófnő jött, látott, és győzött
-Aztán ha hazamegy, mondja meg a Péternek, hogy millió puszit küldök, és sok sikert kivánok neki és a társulatnak – mondta a hölgy a harmadik emeleti próbateremben egy kopott iróasztal mögött ülve. Ahogy elnéztem, vonásai 45 év után is őrzik a hajdani szépségét. 1966-ban a „Más ez a szerelem”, 1967-ben a „Rövid az élet cimű számokkal megosztott első dijas lett a Magyar Televizió első két táncdalfesztiválján. Malekné Toldi Mária most a MÁV Vasutas Zeneiskola mellett működő musical stúdió vezető tanára, akinél Pankotai Péter is tanult.
-Nagyon szerettük a Pétert – veszi át a szót Pál Gábor, az iskola igazgatója – abban az időben évfolyamának egyik legtehetségesebb hallgatója volt. Ez pedig egyáltalán nem kis dolog. Az iskola végzős hallgatói teremtették meg a Fővárosi Operettszinház musical sikerszériáinak az alapjait, és azóta is folyamatosan szállitjuk az utánpótlást. Péter is innen került az Operettbe, majd a Madách Szinházba. Figyelemmel kisérjük a sorsát, most is várjuk majd a Naplóban a beszámolót a Los Angeles-i bemutatóról.
A budapesti beszélgetés után siettem haza Los Angelesbe, hogy ne késsek le a Marica grófnő bemutatójáról. Tudtam, az egész város magyar közössége tudta, hogy komoly munka folyt már legalább fél éve. Régen látott anyagi és szellemi erőfeszités zajlott a felkészülésben, a darab körüli munkálatokban.
Az erőfeszitéseknek pedig meg is lett az eredménye. Hatalmas siker lett a két Los Angeles-i előadás, és nyugodtan boritékolhatjuk, a „Marica” még sok előadást meg fog élni úgy Kalifornia, mint – ahogy hirlik – Magyarország szinpadain.
Pankotai Péter ezúttal nemcsak mint szerelmes hőstenor, hanem mint az előadás rendezője is szerepelt a plakátokon. Amennyiben, mint hallottam első rendezése volt, akkor sikeresen debütált. Azt adta a társulatnak, amiben az eddig hiányt szenvedett. Fazonirozta az előadást. Volt értelme és rendszere a szinpadi mozgásoknak, a poénok ki voltak emelve, a primadonna bejövetele esemény volt, amelyek aprómunkák a darab előadásában, mégis összességükben eladják, leviszik a nézőtérre az előadást.
A társulat pedig szemmel láthatóan vevő volt Pankotaira. Mint a téren focizó srácok, akikhez beáll egy arra sétáló profi, és meg akarják mutatni legalább egyszer az életben, hogy az sem különb náluk, úgy igyekeztek lépést tartani rendező-partnerükkel. Pankotai erénye, hogy feloldotta és eltűntette az ezzel az erőfeszitéssel járó esetleges erőlködést, irányitása alatt a szereplők jókedvűen, helyenként bolondozva, mégis pontosan odafigyelve komédiáztak a könnyed operettben.
Nem sok a miénkhez hasonló jellegű és helyzetű közösség van a világon, akik magukénak tudhatnak egy ilyen erős amatőr társulatot. Becsüljük meg őket érdemük szerint. Rengeteg munka, ráforditott szabadidő jelent meg előttünk a két előadás sikerében. Nem tudom, jövőre mivel készülnek majd, de minden támogatást megérdemel lelkesedésük, szorgalmuk, igényességük. Amint hirlik, a magyar kormányzat egy alapitványt különitett el az amerikai magyarság kultúrális életének erősitésére. Amennyiben ez igaz, oly sok más terület (Egyesült Magyar Ház, Reseda-i Magyar Iskola, Cserkészcsapatok) mellett ez a kiváló társulat is megérdemelne „kapcsolattartó” támogatást, amely a tervezett összeg nagyságát tekintve aprópénznek tekinthető, ezeket az intézményeket viszont jelentősen segitené.
A Szoboszlai Szinháznak pedig kivánunk még nagyon sok sikert, magunknak pedig hasonló szinvonalú szórakoztató esteket. Jó volt aznap magyarnak lenni a  szDSC06522DSC06533FixWinházban, köszönet érte!DSC06450
DSC06761_edited-1

Speak Your Mind

Tell us what you're thinking...
and oh, if you want a pic to show with your comment, go get a gravatar!